Ami kimaradt az életrajzából.
„Úgy éreztük, hogy segítenünk kell emlékezni Mándoki Lászlónak a valósághű életrajz írásában, illetve általa zavarosan vagy felületesen fogalmazott részletek javításában és publikálásában. A hiányosságokat pótoljuk, a téves bejegyzéseket javítjuk.”
Mándoki László (Leslie Mándoki) már több alkalommal is „nekiesett” a saját életrajza megfogalmazásának, megírásának. De hamar rájött arra, hogy ő nem egy irodalmár zseni, ezért „bérmunkába” adta ki másoknak. Arra nem gondolt, hogy egy ilyen volumenű mű megírásához kellenek a megfelelő iskolai alapok, melyekkel ő nem rendelkezik.
Igaz van pár „alkotása” (szerencsére nem sok) köztük mint a „Szabadságvágy” amit három nyelven jelentetett meg a Magyaroktól kicsalt, elsikkasztott pénzéből. Ő a saját könyveit és zenei alkotásait, vagy más egyéb művészinek mondott megnyilvánulásait többféleképpen írja, komponálja. Közben ismert sztárok és politikusok neveivel „dobálódzik”.
Alkotás mint olyan...
1.- Hall valahol egy jól csengő szót, kifejezést (főként Angolul, Németül) és akkor keres pár hasonló címben hozzá illő témában. Utána kijelölgeti a sorokat, oldalakat a könyvekből és egymásmellé rakja őket. Utána „összesimítja” sajátos nyelvezetével az egészet, pár szót felcserél, illetve kicserél másikra. És gyakorlatilag kész van a könyv.
2.- Még az 1-es pontból kiindulva... Ha nem érez elég készséget az íráshoz, akkor „befog” valaki mást az összeillesztés munkálataiba. Általában a lehető legolcsóbban oldja meg, mivel fizetni nem szeret. Így azok a frissen végzett diákok akik a stúdiójába mennek szakmai gyakorlatra, vagy továbbképzésre mint zenészek, hangmérnökök, stb.. őket fogja be erre a feladatra. Eleinte örömmel kezdik az összeillesztést, és gondolván milyen egyszerű lesz. De a Mándokinál elkezdett ilyen jellegű munkák, felérnek egy végtelen történettel. Mivel ő sem tudja, hogy miről szól, mert a lopott oldalakat (részeket) nem olvasta el. Természetesen hamarosan el megy a kedvük a praktikumot végzőknek, mert már ők sem értik, hogy mit csinálnak, közben megy az őrjöngés. Mándoki pedig elég bunkó tud lenni. Primitívségét nem lehet túllicitálni. Ezért egy egyszerű feladat mindig bonyolulttá válik, hiszen a könyv elkészülte „több generáción” (praktikánsokon) megy keresztül.
3.- Felkér valami névtelen írónövendéket, hogy írja meg helyette. Csodás fizetési lehetőségekkel kecsegtetve, magához csábítja, sokszor még kezdő írókat, akik még a pályájuk elején vannak. De a könyv szintén nehezen készül el. Itt viszont trükközésről, átverésről van szó. Az alkotó elkészül több fejezettel, Leslie Mándoki átnézi, majd közli, hogy szar. Ezek után a delikvens író(k) általában önként menekül(nek) el fizetség nélkül. Utána keres egy másik írót, akinek azt mondja, hogy csak be kellene fejeznie az írását. Sajnos neki nincs ideje már folytatni mert sokat kell „gályáznia”, találkoznia kell a kancellárnővel. A könyv megjelenése viszont sürgős. Gyakran bedob ilyen elterelő de egyben önzsírozó maszlagokat, amivel kiválóan összezavarja az éppen aktuális szenvedőalanyt. Gyakran hivatkozik Mándoki másokra, és kitalált hőstetteire.
4.- A zenei alkotásoknál ugyanúgy jár el, mint az előző pontokban. Eleinte még ő lopkodta a „dallamsorokat”, de hamar ráeszmélt, hogy ehhez ő teljesen analfabéta hiába érezte magát kellően motiváltnak az akcióban. Zenei hallása csekély. A zeneművészeti főiskolába járatták a szülei mert előttük világossá vált, hogy gyermekük lusta, és a létező szakmákhoz tehetségtelen. Apja belügyesként elintézte, hogy László fia járhasson oda. A zeneművészeti iskolát nem fejezte be! Talán ezért sem megy neki a komponálás. Természetesen ő mindenkinek azt meséli, hogy milyen menő volt ifjúkorában, és hogy elvégezte a zeneművészetit. (Ennek más okai is vannak, de majd később kitérünk rá.) Inkább kiadja másoknak a lopkodással járó alkotás lehetőségét, így az ő keze tiszta marad. Volt is botrány pár alkalommal. A legnagyobb talán az volt, Mikor Eminem klipjét akarta magáévá tetetni. Már majdnem elhitte, hogy ez az ő saját produkciója, a saját szerzeménye. Igaz, hogy ez abszurd, hiszen még nem is működött közre semmilyen téren az alkotásban. Azaz egy dologban mégis. fenyegette az embereit, ha nem hajlandóak lemásolni az Eminem klipjét, akkor ki lesznek rúgva. Így megtörtént a lopás. Lett is belőle botrány. Klip az AUDI-nak készült. Buktak húszmillió eurót a szerzőijogok megsértése miatt. (Ezt titokban elsikálták) Mándoki mosta kezeit, és bemártotta a társait. De erről bővebben majd a későbbiekben írnék.
5.- Hatásos trükkje az, ha talál valami „verebet” azonnal „rátér a lényegre”. Bemutatkozása általában így kezdődik: - Leslie Mándoki vagyok. Zenei producer és komponista. Van saját stúdióm. Oda jár hozzám a kancellárnő, a bajor miniszter, sőt még Orbán Viktor is gyakori vendégem, és jó barátom. csak nagy sztárokkal vannak kapcsolataim. (Itt felsorol pár zenészt, a letűnt időkből) – Utána a reakcióból gyorsan kiolvassa, hogy milyen irányba lehet terelni a beszélgetést. Érdekes, hogy sok zenész megette a „maszlagot”. Na de a lényeg. A zeneiparban sokan vannak, sok ifjú titán akik küzdenek a rangért, hírnévér, és persze a műveik eladásáért. De ne feledjük a régi idők letűnt, vagy csak megkopott még élő zenészeit sem akik nem csak az utánpótlás konkurenciájától rettegnek, hanem egymástól is, mindezt úgy, hogy mosolyognak és ölelgetik egymást. Ezért is nehéz megélni. Ezt a helyzetet Mándoki jól ismeri, hiszen valamikor ő is benne volt ebben a világban. Tudja, hogy a zenészek zsarolhatók, becsaphatók, és soha sincs a többségnek pénze. A dolga csak annyi, hogy meg kell találni a számára megfelelő alanyt. Utána jön még egy etetés, ígéretek, és egyéb hazugságok némi igazsággal fűszerezve. Meghívja a kiszemelt áldozatát a stúdiójába (ami nem az övé csak bérli). Ott elkápráztatja még több mesével és hülyeséggel. Említést tesz ismert alkotásokról (amihez semmi köze), közben mutogatja a plakátjait, és a megjelent albumjait. Beígéri a zenésznek (kezdő, vagy már eléggé megkopott), hogy nála van esélye az előrébb jutáshoz a hírnév felé. Ezért ráveszi a zenészt, hogy adja el neki valamelyik alkotásának szerzőijogdíját. Általában már célirányos a kérése a szerzeményt illetően. Mándoki legtöbb „szerzeménye” így született bagóért megvásárolva, némi hazugsággal és hitegetéssel kifizetve.
6.- Gyakran próbálja elhitetni környezetével, hogy ő a legjobb, és legnagyobb producer, és zeneszerző Magyarországon, Németországban, sőt Európában. Ezt ő mindig is hangoztatja, ha úgy érzi, kötelessége kicsit önmagát imádni. Persze kell hozzá hallgatóság is, vagy olyan szituáció, ahol ennek az információnak a megosztását helyénvalónak tartja. Sokan ennek is bedőlnek, és áldozatokká válnak. Lemondanak a licencről önként, mer nem feltételezik, hogy átverés áldozatai lesznek. Közben az alkotás átkerül Mándoki birtokába, és a későbbiekben az ő szerzeményeként válik ismertté.
7.- Az egyik zenésztársa, akivel együtt disszidáltak Bencker László aki a Red Rock stúdiónak is a társalapítója volt. Tehetséges és kiváló komponistája és billentyűse volt a stúdiónak. Ő rengeteget dolgozott, komponált. Annak ellenére, hogy legtöbbször egyedüli alkotóként komponált Mándokinak és csapatának (Soulmates) soha nem került szólóban rivaldafénybe. A dicsőséget folyton a „vezér” sajátította ki, mint zseniális alkotó.
Hazugság és hülyeség avagy egy pszichopata megvilágosulása.
Zenészi karrierjét állítólag tizenévesen kezdte. Próbáltunk keresni megbízható forrást a diákkori JAM nevű zenekarának ismertetéséhez, de semmi különöset nem találtunk. Annyit azért megtudtunk, hogy nem volt az igazi zenekar. Inkább egy alkalmi társulás, egy hirtelen ötlet. Rövid ideig (2-3 hónapig) működtek. Utána maguktól szétmentek, mert mindenkinek más volt az irányultsága. Mára szinte minden információ elkopott, vagy eltűnt. Talán ezért is emlegeti oly gyakran Mándoki a diákkori csapatát, mert senki sem emlékszik rá (kivéve a korrumpált haverokat), így ő azt mond amit akar. Előszeretettel híreszteli, hogy a JAM nevű társulata ellenzéki diákmozgalom zenekara volt. Ez abszurd! Egy ekkora hazugsághoz nagy bátorságra van szükség, vagy az illető csak elmebeteg. Magyarországon a kádárrendszer fénykorában a ’70-es években lazult már a gyeplő, de minden politikai (ellenzéki) megnyilvánulást azonnal „kezelésbe” vettek, melyet igen kemény szigorral meg is toroltak függetlenül az életkortól, államban betöltött szereptől, stb. Olyan zenésztársakat nem találtunk, akik „politikai ellenzékként” vagy csak szimpla zenészként részt vettek volna egy JAM jazz-rock együttesben. Iskoláiban is érdeklődtünk, de senki nem tudott tájékoztatni minket az akkori iskolai történésekről.
Az ifjú ellenzéki diákmozgalom vzetője?
Azért mégis találtunk valamit a kutakodásban. Ráakadtunk idősebb Mándoki László adataira. Érdekessége az, hogy Leslie Mándoki a nyilvánosság felé nyilatkozva és az összetákolt életrajzában gyakran mint a kommunizmus áldozatát emlegeti apját. A valóság ennél sokkal prózaibb. De kezdjük az elején. Id. Mándoki László eredeti neve Mangyik László volt. Később megváltoztatta nevét. Azért nem írom, hogy Magyarosította, hiszen Magyar családneve volt. Változtatásnak több oka is lehetett. Az biztos, hogy a névváltoztatást az 40-50-es években nem is volt olyan egyszerű. Rendszerint a politikusok változtatták meg nevüket. Vagy azért, mert családjuk nem volt tősgyökeres Magyar, és a nevük kimondhatatlannak tűnt, vagy azért, mert valamilyen oknál fogva „sárosak” voltak. (neveket nem említek) Vagy éppen valamilyen nemességre utalt, amit nem nézett jószemmel az akkori pártvezetés. Továbbá a színészek is éltek ezzel a lehetőséggel. Sokan már nem vettek fel művészi álnevet, inkább valós Magyaros családneveket választottak. Megjegyzem, hogy sok zsidó származású színészünknek a családneveik többségében Német eredetű volt (voltak más eredetűek is) és ezért inkább Magyarosították (fordításnak megfelelően), illetve felvettek magyar családneveket. A lehetőséggel még élhettek a Svábok, és más népcsoportok, akiknek idegenhangzásúnak vagy kiejthetetlennek tűnt a neve. Ezt főként azért tették, mert a Magyarnyelv sajátossága, hogy nem bírja a mássalhangzók torlódását még kiejtés szinten sem. Az „átlaghalandóknak” esélyük sem volt nevet változtatni. Ha mégis sikerült, akkor nagy pártkapcsolatai lehettek, vagy maga is befolyásos személyiség volt. De Mangyik László esetében értelmetlennek tűnik, hacsak valami titka nem volt a múltban. A család nem volt nemes, nem volt színész. (Keressük az okot.)
Id. Mándoki László belügyminisztériumban és bírósági ülnökként dolgozott 1956 utáni időkben. Hobbiszinten zenélt (hegedült). Okos művelt ember volt. Igyekezett családját összetartani. Az akkori kommunista párthoz hűséges volt. A rendszer megbízott benne, ő pedig élvezhette a juttatásokat, lehetőségeket. Bízott családjában, főként a gyermekeiben, ami később a veszte lett. Két fia volt László, és Péter. Ahogy kezdtek felcseperedni felismerte, hogy gyermekei alkalmatlanok a kétkezi munkára, alkalmatlanok pártfunkciók betöltésére, ezért inkább a művészetek irányába terelgette őket. Lászlót beíratta a zeneiskolába mert szerette volna látni őt egy komoly szimfonikus zenekarban , míg Pétert a képzőművészetibe ahol híres grafikus, vagy festőművész lesz.. Gondolta, hogy innen már egyenes út vezet a karrierhez, és a családi nyugalomhoz. Ahogy a gyerekek kamaszodtak, úgy egyre kezelhetetlenebbekké váltak. Család irányítása néha kétséges volt. Gyakoriak voltak a veszekedések és a hangos szóváltások. Olykor üvöltözve, hisztizve és őrjöngve adták elő közlendőjüket. De az Id. Mándoki mindig a sarkára állt. Közben Ifjabb Mándoki László már kezdte bontogatni szárnyait. Volt alkalmi zenekara, volt pár cimborája, annak ellenére, hogy az iskolájában nem volt eléggé népszerű. Népszerűtlenségét a magatartásának és apjának köszönhette. Ha gondja adódott valakivel, rohant az apjához, az pedig „intézkedett”. Akkoriban egy belügyes szava vitt mindent. Titokban azért az osztálytársak alkalmanként kérdőre vonták Lászlót. Testvérek között is dúlt a háború. Inkább ellenségei voltak egymásnak.
Sorozás.
Mándoki László (ekkor még nem Leslie) megkapta a sorozási papírját. Kitört nála a pánik. Tudta jól, hogy alkalmasnak fogják találni és besorozzák, azzal is tisztába volt, hogy apuka keze ott már nem biztos, hogy utána ér. Közben még a zenei iskolában megismerkedett Szűcs Lászlóval (aki ekkor még nem Laszló Bencker) és jó barátság alakult köztük. Hozzájuk csapódott még egy barát. Mindhárman hadkötelesek voltak, ezért sürgősen kikellett valamit találniuk. Végül a disszidálás mellett döntöttek. Mándoki gyakran meséli a sztorit a szökésről, de az inkább egy bemagolt hazugságnak tűnik, mintsem megtörtént eseménynek. Gyakran hivatkozik egy barátra, aki segítette őket, a nagybátyját viszont ritkán említ aki pap volt, és cserkésztábort vezetett nyaranta, és aki gyakran anyagilag támogatta őt. (későbbi folytatás) Disszidáltak. Következmény az lett, hogy az apja azonnal kegyvesztett lett a pártrendszer szemében. Menesztették illetve később nyugdíjazták a belügyes posztjából. Így már csak portásnak mehetett. Lezlie erről az időről mindig úgy beszél, hogy az apja nagyon beteges volt, és végül a rák fölényeskedett felette. A forrásunk elmondása alapján, Id. Mándoki emésztette magát fia miatt, mert elvesztette minden korábbi befolyását a pártban és mások felett. Akkoriban, ha valaki gyereke, rokona disszidált, azt hazaárulásnak tekintették. Ha valakit elkaptak, mert visszahúzta a honvágy, azokat több éves börtönbüntetéssel jutalmazták még a ’70-es években is. A visszamaradt családot is felelősségre vonták, egyben megfosztották őket minden vezetőszereptől, pártfunkciótól. Ez történt Mándoki László édesapjával is, akit később a kegyvesztettség és nem a rák emésztett fel. Csodával határos módon a családi ingatlanokat nem kobozták el. Meghagyták az Erzsébetvárosi lakást, és a Leányfalusi házat is, ami jelenleg is Leslie Mándoki tulajdonát képezik. Az ilyen esetekben mindent megtettek annak idején, hogy minél több kellemetlenséget okozzanak a párt elárulóinak.
Mangyik László
Leányfalu talán csak annyi említést érdemel, hogy a pártrendszer kialakulása után a településről a Svábokat kitelepítették, és helyükre katonatisztek és belügyesek kerültek. Nekik köszönhető a település mai arculata. A jelenlegi másod, vagy harmad generációs „őslakos” családok „elődei” hű szolgálói voltak a kádárrendszernek. (vannak kivételek is) Továbbá kialakítottak ott egy pártüdülőt, strandot és csónakázót a Dunán. Később a ’60-s évek közepétől már mindenki igénybe vehette a strandfürdő jótékony hatását. Természetesen nem ingyen.
Végül sikerült Mándokinak társaival Németországba eljutni. Ott várta a nagybátyja aki egyházi személyiség volt. Mándokit rövid időre ő vette ideiglenesen a szárnyai alá. Segítette, amennyire tehette anyagilag támogatta. Még lakhatást is biztosított számára. Tehát Mándoki László sínen volt, csak munkát nem talált. Mivel semmihez sem értett, és kellően lusta is volt, így gyakran maradt pénz nélkül. Később elment kocsmákba dobolni alkalmi zenészként. Hamar belátta, hogy ez az élet szintén nem neki való, hiszen sokat kell nélkülöznie. Az otthoni megszokott életmódja tovatűnt.
A szerencséje most sem hagyta cserben. Egy ismerőse elvitte egy stúdióba ahol a Dschinghis Kahn disco banda menedzsere Ralph Siegel éppen táncos-énekeseket keresett. Mándoki azonnal élve a helyzet kínálta lehetőséggel, aláírta a szerződést. Nem dobosként volt a zenekar része, hanem táncosként. Nagyritkán hagyták is pár rövidke percet énekelni, de számára a kórus volt ideális. Siegel csak azért vette be a csapatba, mert a zenekar piárjához szükség volt egy tatárformájú arcra is. Őt nem kellett nagyon sminkelni. Korábban voltak „beugró” zenészek, de sokáig kellett őket alakítgatni, hogy úgy nézzenek ki, mint egy „elbuzult” hegyirabló. Mikor meglátta Mándokit, azonnal szerződtette. Ekkor már Leslie Mandoki néven kezdett el szerepelni. Tévedések és általa sugallt híresztelések ellenére nem ő volt a csapat vezetője, nem is ő alapította, még csak zeneszerzője sem volt. két dolga volt, zenére ugrálni, és playbac-elni. Tehát ez egy testhezálló feladat volt számára, és így megízlelhette a rivaldafényt.
Folytatjuk!
